Elkezdtem használni az AKRIL-t! Hogy milyen?

Gyors munkára serkent! Csak alapszíneim vannak, így a színkeverés művészetébe is bele kell ásnom magam, de ez nem árt amúgy sem. Egyenlőre a piros-barna színcsaládban próbálkoztam, a hideg színekben még erősen tanuló vagyok... És ezek a csodás tavaszi virágok! A kedvencem a TULIPÁN! (Köszönöm Feri ezeket a gyönyörűket!) Különösen, ahogy az erkélyen a nap átszivárog a szirmokon! Még nincs 2 hete, hogy elkezdtem, és már ennyi képem készült, és még egy A2 méretű félben rajzórán kezdtem....

Hogy mégis milyen vele dolgozni?
Nagyon gyorsan szárad, ezért vagy sokat pocsékolsz, vagy folyamatosan nedvesen tartod a festéket. Persze ezzel hígul. Problémát okozott, hogyan lehet szín átmentet csinálni... Erre nem igazán kaptam választ a Tanár úrtól, csak, hogy több árnyalatot kell keverni. Én találtam más módot is, igaz, még csak hígított változatnál sikerült...

Folytatva az idei dolgaimat, januárban készült ez az őszi téma. Kertünk terméseiből raktam össze ezt a kompozíciót, mely mint látvány, nekem nagyon megtetszett. (Gondolom, az eddigiekből kiviláglik, hogy szeretem a harmonikus, de gazdag színvilágot.) Tanár úr észrevétele szerint a saját fejem után készült változatból kiemeltem néhány hangsúlyos elemet, hogy a szemnek legyen mire koncentrálni!  A kép a már bevált tempera alapos technika, pasztellkrétával rádolgozva.

Mostanában volt jövés-menés, így kevesebb időm volt kedvenc elfoglaltságomra, de ezért a rajzasztalon történnek dolgok februárban is ..
Íme lássátok a tegnap elbírált "Zakintoszi este a tengerparton" képemet. Ez azon kevesek közé tartozik, amihez nem volt jobbító észrevétele a szakértőnek:-)) Jó a fényhatás, megvannak a tükröződések ég és föld között és szépek a színek.

 

És ezt már a rajzszakkörön tanultam. A feladat az volt, hogy repróról készítsek másolatot, úgy, hogy a kép az eredeti hangulatát visszaadja. Első meglepetésem a méret volt: majdnem A2-es méretek... Hogy töltöm meg ezt a nagy lapot??? Aztán nem tudtam, hogy lehet olajképet temperával másolni, végül a "hangulat ábrázolásával" már tudtam mit kezdeni...

Ezt a Van Gogh kép másolatot ott rajzoltam, temperával, amit aztán pasztellel felülkezeltünk.Sajnos a címét nem jegyeztem meg, de a művész ezzel indult a pályafutásán.

Monet képét "Parlament ködben 2" már magam rajzoltam itthon, temperával. A Tanár úr csak egyetlen kis foltot javíttatott ki.

Itt tartok most...

Ezek afféle részletrajzok, de némelyik elmehetne absztraktnak is ... (mindre egyből bólintott a Tanár úr!)

Tulipán tanulmányok

Fényjáték 2014.

Őszi este 2015.

Görög tenger 2015.

Szökőkút 2014.

Olvadás 2015.

A tájkép talán, ami legjobban megy... vagy nem?

Ez az egyetlen, ami természet után készült, sőt már kerete is van, igaz, hogy csak papírból...

Ablaktükör

Havasi gyopár

Egy kis emlék a régi szép időkből:

Nagyari töltésoldal hóval

Tiszabecs

Vihorláti naplemente

Hazafelé úton ( ez a Tanár úrnak is tetszett 90%-ban)

Eső után (erre is azt mondta, hogy jó!)

Balatoni naplemente (2015. javított változat)

Mint már írtam, fotókról dolgozom, részben családi, részben a netről gyűjtött érdekes felvételek. Nézzük, hogy fejlődtek technikailag a gyermekarcok:

És az érettebb arcok:

Ez túl mogorvára sikeredett...

Ez az egy kép, amit kitettem a falra....

Ezek már idei termések...

Úgy látszik, magas nekem ez a blogolás! Képesek voltak eltűnni  a korábbi bejegyzések csatolt képei... De miért???
Mindegy, folytatom...

Szóval temperám már volt, némi karton készetek is előkerültek (amolyan gyűjtögető vagyok: Jó lesz ez még valamire címmel... és bizony sokszor milyen jó! Na és milyen sok helyet foglal! Na, de meg kell tanulni jól pakolni, és akkor már mindjárt másképp néz ki  a dolog:-)

Tavaly márciusban a neten ráakadtam Sárhidai Zsófia Kreatív Boldogság Műhely-ére (http://www.facebook.com/zsofiasarhidai), volt egy ingyenes minitréning, ami valahogy befészkelte magát a  tudatomba, és elkezdett izgatni a pasztell kréta iránti kíváncsiság először, aztán pedig egyre inkább az, hogy ezt ki kell próbálnom, ilyen nekem kell! Aztán a Pinterest Weekly-n nagyon szép pasztell képeket találtam... Beletelt vagy 2 hónapba, amíg megvettem az első 24 színű pasztellkészletemet, amit azóta még 2 db 12 színművel és vagy 20 szóló színnel bővítettem, de még mindig vannak hiányzó árnyalatok... Persze valamennyire keverni is lehet, de ebben még sok a hiányom...

Szóval még nincs is 1 éve. Azóta főleg esténként ez a kedvenc elfoglaltságom...közben félszemmel filmet is tudok nézni, ha érdemes... Aztán reggel megállapítom, hogy mi az, ami nem jó a képen, és este folytatom. 2-3 este alatt elkészül egy-egy mű...

2 csendélettel kezdtem:

Mind a 2 kép saját beállítás, amit lefényképeztem, akár többször is, majd lefestettem. Aztán elkezdtek izgatni az arcok, szintén fotók alapján. Többnyire a családdal próbálkoztam, de vadásztam a neten is karakteres arcokra. Azokat a rögzített pillanatokat szeretem, ahol valami érzelem látszik az arcon. Ezért -is- nem tudok élő modellről dolgozni...
Eleinte karikatúra szerű rajzok születtek, később már kezdtek hasonlítani is... Most ideszúrok egy arcot, ami - bár nem látszik, de ugyanarról a fotóról készült:

 

Rajzolni általánosban nagyon szerettem, rajzszakkörös voltam, sőt felvételiztem is ilyen irányú középiskolába, de az nem jött össze... így maradt a matek-fizika tagozat és ebből az építőmérnöki kar... Bár szerintem százszor jobban jártam a vonalzós rajzokkal, és ma már kicsit a CAD-hez is konyítok:-)

A szabadkézi kétsíkú kezdemények szunnyadtak évtizedekig, mígnem 2013-ban elkezdtek burjánzani, úgyhogy ha kezembe akadt egy fehér karton, arra már festeni kellett valamit temperával:

Próbálkoztam foto-montázzsal is, meg van itt egy kis scrapbook kezdemény is....

Húsvét előtt pedig ezt az ihletet kaptam:

A varrás az a dolog, ami bakfiskorom óta jelen volt az életemben, kezdve ott, hogy mi általánosban még lányos dolgokat is tanultunk politechnikából a vaskocka oldalainak síkba reszelése, meg a villanyszerelés mellett... Itt tanultam meg a szoknya és a blúz alapszabásmintájának szerkesztését. Aztán Édesanyámnak kellett segítenem a bébiingek összeállításában, ha szorított a határidő, így megtanultam azokat az apró fogásokat, amik aztán elvezettek a gyerekruháktól a báli ruhákig és a talán legösszetettebb feladatig a kockás, vatelines télikabátig, amit férfi és női változatban is elkészítettem. A varrás volt az a dolog aktív koromban, amihez akkor fogtam, ha nagyon elegem volt az egyéb dolgokból..

Azóta többnyire csak a gyerekruhák kerültek sorra, jelmezek és bébiruhák társaságába. ezekből mutatok néhányat. Bogyó, a csigafiú - 3 éves kisfiú jelmez:

A csillagszemű juhász 4 évesen:

Bébiruháimból:

-

Na és a nagyágyú, a keresztelőruha, aminek elkészítéséhez egy különleges könyv és több hét kellett...